Laurus nobilis – étkezési babér

10 literes konténerben

 az egyik legősibb kultúrnövényünk, amely egyszerre tekintélyt parancsoló díszcserje és nélkülözhetetlen konyhai fűszer.

• Alak: Örökzöld, fás szárú cserje vagy kisebb fa. Dézsában nevelve általában 1,5–3 méter magasságig jut.
• Virág: Dézsás tartásnál csak az idősebb, jól benapozott és megfelelően teleltetett példányok fognak virágozni. Ha télen túl meleg helyen van, a virágzás gyakran elmarad.
• Levél: Levelei bőrszerűek, lándzsásak, sötétzöldek és fényesek. Megdörzsölve vagy megtörve szabadul fel belőlük az a jellegzetes, nemes illóolaj, amiért fűszerként szeretjük.
• Tenyészhely: A mélyárnyékot vagy félárnyékot kedveli. A tűző napon a levelei megfeketedhetnek.
• Fagytűrés: Kb. –5, –10°C-ig bírja ki károsodás nélkül. Dézsás tartás (ajánlott): A legjobb módszer, ha októbertől áprilisig világos, hűvös (2–10°C közötti) helyen telelteted. Ilyenkor alig igényel vizet.
• Talaj: Nem igényes, de a jó vízelvezetésű, tápanyagban gazdag kerti földet vagy általános virágföldet meghálálja.
• Vízigény: Mérsékelt vízigényű. A földje legyen mindig nyirkos, de a pangó vizet (cserép alatti tálban álló víz) nem tolerálja – a gyökerei hamar kirothadnak.
• Felhasználása: Ha saját babérod van, a leveleket bármikor szedheted. Ha szárítani szeretnéd, árnyékos, szellős helyen tedd, hogy megőrizze szép zöld színét (a napon megbarnul és veszít az aromájából).
• Gondozása: Rendkívül jól bírja a metszést. Gyakran nevelnek belőle gömb alakú koronát, gúlát vagy törzses fácskát – a barokk kertek óta a klasszikus elegancia szimbóluma.