Fehér, piros vagy fekete bogyókat termő cserje.  Egyéb nevei: ribiszke, piszke. Nagy biológiai értékű gyümölcs, nagy mennyiségű vitamint tartalmaz. Fekete ribizli vitamin tartalma 3-5 -ször nagyobb mint a piros ribizlié.

A ribizli természetes előfordulásában erdei, erdőszéli aljnövény, ezért nem szereti a tűző napsugárzásnak kitett déli fekvésű helyeket. A fekete ribizlit ne telepítsük fagyzugos területekre, késő tavaszi fagyok károkat okozhatnak.

Szélsőséges talajviszonyok kivételéve mindenhol termelhető.

Évenként több fiatal hajtást hoz. Virágait az 1 évnél idősebb ágak oldalrügyeiből fejleszti ki, miközben 4-5-6 éves vesszői egyre kevesebbet teremnek, míg végül elhalnak.  Április, május hónapban virágzik és termését június, júliusban érleli be. Bogyófürtjei éretten is a bokrokon maradnak.

A piros ribizli öntermékenyülése jó, egy-egy fajtát önállóan telepítve is megfelelő terméshozamot ad. A fekete ribizli fajták  öntermékenyülő képessége változó, a termésbiztonságot növeli a kevert telepítés.