Bokorrá vagy kis fává növő, évelő növény. Őshonos. Szára és hajtása belül üreges. Az üreget fehér bél tölti ki (szárából a gyerekek kócpuskát készítenek). A fiatal hajtások kérge zöld, később szürkésbarna, papírszerű, alatta zöld, rostos réteg található. Levelei 5-7 páratlan számú levélkéből állnak. Virágzata sárgásfehér, 10-20 cm átmérőjű, lapos tányérra emlékeztet. Május végétől júliusig virágzik. Termése feketeibolya színű, vörös levű.

A leveléből főzött teát vizelethajtóként, izzasztónak, lázcsillapítónak, valamint reumatikus bántalmak ellen használják. A virágzatából készült tea hűléses megbetegedések esetén használt izzasztó, vizelethajtó, köhögéscsillapító, vértisztító, enyhe hashajtóhatású, részben ha sonló hatású az aszalt termésből készült tea is. A fagyási sérülések kezelésére használták a zsírban párolt aprított leveleit. A népi gyógyászat használta még a kérgéből készült teát is szív- és vesebetegségek, illetve reumatikus bántalmak ellen.

Gyümölcse vitaminokat, fehérjéket, ásványi anyagokat, mikroelemeket, cukrokat, szerves savakat és cseranyagokat tartalmaz. Kedvező beltartalmi összetevői miatt reformkonyhai élelmiszerekben és gyógykészítményekben is használható.

Fontos! A zöld részeket, így a virág kocsányát is el kell távolítani, mert mérgezőek!

A fekete bodza szinte mindenütt előfordul, talaj iránt nem igényes de legszebben az üde, le vegős, nitrogénben gazdag, jó vízellátottságú, gyengén savanyú kémhatású talajokon díszlik.