Angelino japán szilva

Japán szilva (Prunus salicina) Kínában, Tajvanon és Délkelet-Ázsiában ritkás erdőkben, erdőszéleken, völgyekben, patakok mentén őshonos fa. 

Az európai szilváknál bővebben terem, gyümölcse jellemzően nagy, gömbölyded vagy szív alakú, gyakorta csúcsos, keményebb.

Érési idő: szeptember vége - október eleje

Gyümölcs: igen nagy méretű (kb. 50-90 g, de előfordulhatnak akár 100-120 g-os példányok is), gömbölyded, két végén enyhén lapított, varrata sekély. Héja sötétlila, teljes érettségében szinte ébenfekete, hamvas. Húsa kemény, ropogós, borostyánsárga, majd élénkpiros, lédús, rostos, kellemesen édes-savanykás, enyhén fűszeres aromájú, zamatos, magvaváló, magja apró. Sokáig tárolható, minek során íze fokozódik, intenzívebbé válik.

Hajtásrendszer: fája középerős növekedési erélyű, széles piramis alakú, a termés súlya alatt széthajló, erős ágrendszerű, közepesen sűrű koronát nevel. Vesszője barnászöld. Levele sötétzöld, matt, kihegyezett csúcsú, kanalas, tompán fogazott szélű. Rendszeresen és igen bőven terem, egy kifejlett fa hozama kb. 50-70 kg. 
Önmeddő, porzás más japán szilva fajokkal, vagy prunus domestica Eu.-i szilva fajtákkal.

Alany: Mirabolan