Kertekben a leggyakrabban előfordúló növény a rózsa. A rózsa végigkíséri az emberiség egész történelmét. Amennyire állandó a rózsa szeretete, annyira változó a rózsadivat. A nemesítők hosszú évszázadok alatt a legkülönbözőbb színű, alakú, méretű rózsákat állították elő.

A rózsa a szélsőségesen terméketlen talajok kivételével mindenütt megél, de legszebben a kötött, tápanyagban gazdag, közömbös vagy meszes talajokon díszlik.

Cserepes rózsáink az év bármely fagymentes időszakában kertbe, erkélyre vagy teraszra egyaránt ültethetőek. Ezek a rózsák csemete koruktól kezdve cserépben neveltek, az 1 éves tövek gyökérzete kíváló, a kiültetéskor nincsen kockázat.

Tavasszal, mihelyt a rügyek duzzadni kezdenek, a vesszőket meg kell metszeni: ha sok a vessző, megritkítjuk őket, és a megmaradó 3-5 vesszőt legfeljebb 5-6 rügyre metsszük vissza. A gyenge vesszőket tőből kivágjuk vagy rövidre metsszük.

A rózsa szereti a bőséges tápanyagellátást, de ennek folyamatosnak kell lennie, vagyis inkább több részletben trágyázzuk, mint egyszerre nagy adaggal. Öntözés nélkül nálunk nem lehet szép rózsát nevelni. 

Sajnos a rózsát többféle betegség (lisztharmat, rozsda stb.) és kártevő (levéltetű, darázs stb.) is fenyegeti. A legegyszerűbb védekezés az, ha olyan fajtákat telepítünk, amelyek a betegségeknek jobban ellenállnak. Ahol a kertben szőlőt is termelnek, ott jó módszer az, hogy a szőlő permetezésekor a rózsákat is kezelik. 

A rózsa nem teljesen télálló növény, ezért ősszel, a fagyok beállta előtt az érzékenyebb teahibrideket és a miniatűr rózsákat földdel be kell takarni. Ugyancsak védeni kell a magas törzsű rózsákat is.