A borszőlő minsőségét elsősorban a bogyók cukortartalma határozza meg, amelyet MUSTFOKBAN fejezünk ki.

13-15 mustfok közötti termésből asztali bor

15 mustfok feletti termésből minőségi bor készíthető.

13 mustfok alatti termésből nagyon gyenge minőségű bor készíthető, csak lepárlásra lehet használni. A minőséget még meghatározza a savtartalom, extrakttartalom és az illat- zamat anyagok.

Kettős hasznosítású ( csemege,-bor) fajták: Csabagyöngye, Chasselas, Sárfehér, Irsai Olivér, Zalagyöngye.

Szálvesszős metszés szabályai hasonlítanak a hosszúcsapos metszéséhez:

Szálvesszős metszést használunk az apró fürtű ( pld. Szürkebarát) fajtákon, vagy olyan esetekben, amikor az alsó rügyek kevés termést hoznak.
Ügyeljünk arra, hogy a vesszőket rügyfakadás előtt kötözzük le, mert különben az alsó rügyek nem fakadnak ki.

• a termőalapot kétrügyes rövidcsapból kezdjük kialakítani,
• a kétrügyes rövidcsapon ősszel két jól fejlett vessző található,
• a második év tavaszán a felső vesszőt szálvesszőre metsszük, az alsót rövidcsapra. Ez lesz az ugarcsap. A szálvesszőt kikötjük, mert így jobban fakadnak a rügyek,
• a második év őszén az ugarcsapon két erőteljes vesszőt és egy kevés termést is kapunk. A meghagyott szálvessző termékeny rügyei sok fürtöt hoznak.
• a harmadik év tavaszán tőben eltávolítjuk az előző évi szálvesszőt. Az új szálvesszőt az előző évi rövidcsap felső vesszőjéből alakítjuk ki, az alsó vesszőből ismét rövidcsapot hagyunk.
• a harmadik év őszén ismét bő termést kapunk a szálvesszőből, az ugarcsapon pedig két erőteljes vessző fejlődik.
• A negyedik év tavaszán és utána következő években a harmadik évhez hasonlóan merszünk.